Olvasom a Homáron, hogy új hazai „találmány” ütötte fel a fejét a vendéglátásnak csúfolt magyar „szolgáltatás”-fajta terén. Egy mongolos nevű étterem, korlátlan fogyasztást ígérő étkezéseit követően az étterem vezetője személyesen hívja fel telefonon a már távozott „vendégeit”. Na nem azért, hogy barátságosan megköszönje a látogatást, újabbakat várva, hanem éppen ellenkezőleg: azért, hogy minősítse a fogyasztási kultúrájukat, de leginkább az általuk elfogyasztott étkek „túlzott” mennyiségét. Majd a többnyire negatív ítélet jegyében eltanácsolja őket a következő, e vendéglőbeli alkalomtól.

Ha valakinek bármi kétsége lett volna eddig, hogy posztkommunista hazánkra igaz az Abszurdisztán (Bolondhon) kifejezés, az most véglegesen el kellett hogy oszoljon. Eddig ebben a műfajban csak a vadászos nevű, konkurens étteremláncnál jártam. Ez a mongolizé sosem volt nekem szimpatikus, már a neve miatt sem. Már elnézést a mongoloktól, nem miattuk, hanem talán a mongol-idióta kifejezés miatt. Amivel úgy látszik, nem jártam messze az igazságtól...

Bár nekem a vadászos nevűéknél már az is "sok" volt, hogy nyolcvanvalahányezer forintos fogyasztás végén milyen szigorú ábrázattal, rosszallóan figyelmeztette a pincér a mi nagyobb társaságunk egyik tagját az időkorlát lejártára, amikor ő még lehajtotta az utolsó sörét. Ilyesmi tényleg csak posztkommunista országban lehetséges, ahol fogalmuk sincs róla ezeknek az állammonopolista diktatúrában szocializálódott (szicília-lizálódott), feljebbvalót játszó "pincéreknek", hogy a vevő a király.

Egy gasztronómiai blog Nyugat-Európából hazatelepült egyik tulajdonosa nyilatkozta nemrég, hogy nincs komoly baj a magyarországi vendéglátással. Egy-két generáció, és a helyére kerül, kisimul minden.

„Egy-két generáció”? Te jó ég, kinek van ennyi ideje?! Már 20 éve várjuk, hogy – talán éppen a vendéglátás terén leghamarabb lezajlott – tulajdonosi szerkezetváltás hatásai túlsúlyba kerüljenek. Nem mondhatjuk, hogy nem érzékelhetőek, de hol vagyunk még attól a Hegyeshalmon túl természetesnek számító, barátságos szolgálattól, amit az ottani, valódi szolgáltatóktól kapunk? Közeledünk hozzájuk? Simulunk a nyugati értékrendbe? Igényeljük egyáltalán, ha 20 évvel a rendszerváltás után egy ilyen étterembe, mint ez a „mongolnevű”, normális ember még beteszi a lábát?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.