Két hét története, aminek az elmondásához 20 év kevés volt. Legalábbis a rendszerváltáskor "felszabadult" magyar média számára.

Sajnos a biszku-sorozat az M1-en például úgy látszik, csak arra jó, hogy a hazugságaiknak ad új terepet. Miattuk nem kaphatja meg 1956. a mai napig se azt a helyet, ami a köz szemléletében megilletné.

Hogyan is kaphatná, amikor ma sem történik semmi 1956. igaz történetének megismertetéséért. Pedig egy másfél órás film elegendő volna hozzá, amely naplószerűen elmondja, mi történt azokban a hetekben.

Biztos vagyok benne, hogy 10-ből 9-en csodálkozva néznének rám, ha elmondanám, hogy az 1956-os forradalom győzött.

Ami a győzelem után jött, az már nem forradalom volt, hanem háború Magyarország és a támadó Szovjetunió között. Szerinted ezt hányan tudják? Hányan hallották a rádióadás eredeti hangfelvételét, amit én az 1990. előtti Szabad Európán hallottam legutóbb: amelyiken Nagy Imre, a szabad, független Magyarország miniszterelnöke bejelenti 1956. november 4-e reggelén, hogy

"Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."

A magyar kormány ezek után a 4 nagyhatalom és az ENSZ közbeavatkozását kérte. A mai napig érvényben van egy ENSZ határozat, amely az oroszok kivonulását írja elő, és amit a Szovjetunió "természetesen" nem teljesített. Ezt hányan tudják ma Magyarországon? Nem ez a cél. A "levert", "elbukott" forradalom, a kusza lövöldözős, füstölgő képzet: ez jusson eszedbe 56-ról, ez a cél!

A diktatúra máig aktív propagandistáinak "köszönhetjük", hogy sikerült fönntartani a zavaros, kusza képet 1956-ról a magyar közvéleményben. Holott az emberiség történelmének legtisztább forradalma volt. Ez sok jelentős, nemzetközi tekintély megállapítása. Az MTV1-en a "Biszku és a többiek"-ben azt mondja valami ősbolsevik funkcionárius, hogy Nagy Imrét "nem a barikád egyik, vagy másik oldalán állók" ölték meg. Ez az egyik legvisszataszítóbb hazugságuk: azt a látszatot próbálják kelteni, mintha valamiféle polgárháború lett volna 1956.

Nem volt barikád két oldallal. Az egész nép, teljes Magyarország volt az egyik oldal, és egy idegen ország támadó hadserege meg a másik. Akik a támadók cinkosai voltak magyar oldalon, azok nem töltöttek meg egy századnyi barikádot sem, csupán néhány %-nyi söpredékről volt szó, a legcsekélyebb súly nélkül - egészen addig, míg az idegen sereg föl nem használta őket. Olyan ez, mintha a társadalomra azt mondanánk, hogy egyik felén áll a "barikádnak", míg a bűnözők meg a másikon.

1956. október végén, a forradalom győzelme után az idegen megszálló haderő kivonulóban volt hazánkból és újra szabad lett az ország. Ekkor ismét százezrek mentek el világgá, főleg azok után, hogy az oroszok teljes kivonulási ígéretéről bebizonyosodott, hogy hazugság. Addig, a szabadság rövid, pár napos boldogságában szabad volt a sajtó, a pártrendszer éledezett, és független kormányunk volt, amely bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépését. Az oroszok november 4-i, Budapest elleni támadása után az ország nyugati fele még szabad volt, nyitott határral. Így maradt ez pár hétig, míg a visszatérő megszállók ismét börtönné nem változtatták az országot.


1956., Budapest és a vidék kapcsán említsük meg az egyik olyan jellemzőjét is forradalmunknak, amire nagyon büszkék lehetünk!

Azokban a hetekben a falvak, a vidék lakossága tömegével hozta Budapestre szekérrel, teherautóval az élelmet. Természetesen ingyen, természetesen anélkül, hogy ezt bárki kérte volna! "Természetesen" úgy, hogy nekik is alig volt mit enni.

A magyar nép olyan csodálatos, spontán összefogása volt ez, amit a Dózsa György úti, - talán jogosan - szidott emlékmű igyekszik kifejezni a csillogó fémmé összeforrt rozsdás vasoszlopokkal.

"Talán nem véletlenül" igyekezett az ezt követő évtizedekben - az idegen tankok hátán - visszatért diktatúra minden erejével megosztani ezt a népet.

Sajnos sikerrel.

Szégyene a hazai, "rendszerváltás" utáni "szabad" médiának, hogy az 1990. előtt illegálisan terjesztett , 1956-ról szóló filmet - Magyarország lángokban - például azóta se mutatta be egy hazai tévé sem teljes terjedelmében.

20 év kevés volt hozzá... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.