Eljutottunk oda, hogy 20 évvel az állami "kereskedelem" és kommunista termelési rendszer bukása után újra a nyugati rendszert szidják sokan, teljes meggyőződésből, jobb szándékúak is. Ide vezetett, hogy a kommunista kapcsolatrendszerrel "szerzett" óriási vagyonok büntetlenül, érintetlenül megmaradhattak. Ezeknek jelentős részét pedig tulajdonosaik szerecsenmosdatásra, a bolsevik gazdasági szemlélet terjesztésére és a nyugati kárhoztatására használják.

Olvasom, hogy az X-Faktor és a Megasztár tehetségkutató verseny kritikája ürügyén ismét és sokadszor "mennek neki" a piaci alapú médiának. A "pozitív" visszhang az olvasóktól, a megcélzottaktól pedig nem marad el.

"Ami azt illeti, az ókori kultúrákban kereskedőknek, tolvajoknak egy az istenük!" - látom az egyik hírportál (Heti Válasz) hozzászólásai közt.

Mennyivel szebb is volt a kommunista diktatúra parancsolt - velejéig hazug - egyentévéje?! Ó, azok a régi "szép" idők!

Hegedűs András, a megtért bolsevik mesélte a hazai kommunizmus agóniájának évtizedében, a nyolcvanas években, a Szabad Európa Rádiónak - mert akkor még csak az adhatott le ilyesmit -, hogy az ötvenes évek elején milyen érzések töltötték el, amikor a pesti utcán sétált. Milyen büszke volt rá, hogy eltűnt a sok szín, a különböző feliratok, bolt- és üzletnevek, cégtáblák. "Ez már mind a mi működésünk eredménye" - gondolta, és kihúzta magát. Kérdés, hogy pár évvel később, mennyire volt még a fejében az idézett mondat, amikor a végletekig elkeseredett, nyomorgó nép fellázadt elnyomói ellen.

Emlékszem, mennyire megdöbbentem, amikor ezt hallottam a "Szabcsin". Hogyan lehet egy ember lelke ilyen beteg, hogy a szürkeséget, egyformaságot, sivárságot igényli? Ma már, látva az avar alatt megbújó, csak látszólag szunnyadó bolsevik propaganda hatását, jobban értem.

Mert az való igaz, hogy több valódi közszolgálatot, testi-lelki épülést segítő funkciót lehetne elvárni a médiától.

Csak ez az igény ne lehessen már ürügy arra, hogy a fürdővízzel kiöntsük a gyereket! Ne lehessen a - szabad piacgazdasággal szembeni - revánsra éhes funkcionáriusoknak ez újabb lehetőség arra, hogy sokakkal elhitessék az egysíkú, állami kommunista áruelosztás rendszerének jóságát, felsőbbrendűségét!

Egy darab, negyvenévnyi "próba" elég volt belőle. Sőt túl sok! Olyannyira, hogy eredendően még ma is, 20 évvel a bukása után is annak a - valódi kereskedelmet és piaci termelést gyűlölő, pusztító - bolsevik diktatúrának a következményeit nyögjük.

Ez az igazság akkor is, ha bármennyire is úgy akarják néhányan, hogy ezt ne lássuk tisztán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.